A nagy hadronütköztető első eredményeit mutatták be a világ legnagyobb nemzetközi részecskefizikai konferenciáján, az ICHEP 2010-en (35th International Conference on High Energy Physics, 2010), melyet több mint ezer kutató részvételével, Párizsban rendeztek meg a héten.

Az eddigi legnagyobb, ember által létrehozott részecskeütközés 2010 márciusában történt meg a Genf melletti európai részecskefizikai kutatóintézetben, a CERN-ben. Két, egyenként 3,5 TeV energiára felgyorsított  protonnyalábot irányítottak egymásnak a világ legnagyobb részecskegyorsítójában, a nagy hadronütköztetőben (Large Hadron Collider, LHC). Az így elért 7 TeV ütközési energia három és félszer volt nagyobb a korábbi rekordnál, és még mindig csak fele az LHC maximális teljesítményének. Azóta ezen az energián már rengeteg ütközési eseményt észleltek a detektorok, és közben az ütközések gyakorisága is folyamatosan növekedett. A 35. ICHEP-en az első ütközés óta eltelt három hónap kísérleteinek eredményeiről (a részecskék ütközéseiben mért adatok eddigi elemzéséről) és a további tervekről számoltak be a kutatók.

Jól ismert részecskék újrafelfedezése

Már az első mérésekben igen gyorsan sikerült kimutatni az úgynevezett Standard Modell - a ma ismert részecskéket és kölcsönhatásaikat leíró keretelmélet - által tartalmazott részecskék nagy részét, a legkisebb tömegű úgynevezett hadron-rezonanciáktól a legnehezebb top kvarkig. Ez fontos eredmény, mert azt mutatja, hogy a kísérleti berendezés jól működik. "Rátaláltunk régi jó barátainkra a részecskék világában. Ez azt jelenti, hogy az LHC készen áll az új területek felfedezésére" - mondja Rolf Heuer, a CERN főigazgatója.

Ilyen két régi jó barát a W- és Z-bozon, az úgynevezett gyenge kölcsönhatást közvetítő részecskék, melyeket harminc évvel ezelőtt éppen a CERN-ben fedeztek fel, és amelyeket most, néhány nappal az első sikeres ütköztetés után sikerült újra kimutatni.